Ez volt a címe, annak az egy hetes (40 órás) gyakorlatnak, amit tegnap fejeztem be a Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtárban. Velem volt Gica, Lili és Mitch is, így a munka gördülékenyebben haladt, és jól éreztük magunkat

Mondhatni nem volt sok dolgunk. Persze mindez relatív, az a napi 2-3 feladat ki is töltötte azt a nyolc órát, amit egy rövid ebédszünettel megszakítva az olvasótermi számítógépek előtt töltöttünk. Többnyire valamilyen információt kellett keresnünk, vagy forrásokat gyűjteni. Ezek mindaddig egyszerűnek tűntek, amíg neki nem álltunk. Segítségünkre volt az internet, és a könyvtár nagy állománya. Olvastunk 20-30 éves folyóiratokat, lexikonokat, amik szélesebbek, mint a gerincmagasságuk, kipróbáltuk a raktárból kérést,

A kockulást hétfőt kivéve minden nap egy egyórás “fizikai munka” szakította meg: párokban dolgozva osztottuk vissza a kölcsönzőtéri polcokra a visszaérkezett könyveket. A szombati nap ebben kiemelkedő volt: Majd egész nap visszaosztottunk, közben mikor épp volt pár percünk folytattuk a keresési feladatok megoldását.

Az eddigiek alapján a visszaosztás a legrosszabb könyvtáros munka. Rohangálás a polcok és a pult közt egész nap, nyújtózkodás, hajolgatás, és bosszankodás az olvasók által hagyott rendetlenség után… kb erről szól Persze egy kis könyvtárban egyszer-egyszer kell ezt csinálni, és akkor pár hétig rend van. De egy megyei könyvtárban ez soha véget nem érő munka. Leraksz egy könyvet, és mire ellépsz a polctól már a harmadik olvasó kezében van… aki természetesen két polccal arrébb teszi vissza. Addig van rend, amíg zárva a könyvtár.

Nem maradhat említés nélkül a könyvtár hírlapolvasó része mögött eldugott büfé sem. Nem olcsó mulatság, de megérte ott tölteni az ebédszünetet. Az ott kapható rántotthúsos szendvics, elnyerte tőlünk a legjobb szendvics díjat

Bár sablonos szöveg, tényleg úgy érzem, hogy sokat tanultam itt. A kutatómunkák során élesben is megismerhettük azokat az adatbázisokat, amikről korábban tanultunk, a visszaosztás során pedig jobban megismertük az állományt, így már tudom miket fogok a következő egy évben elovasni

A blogom költöztetése megtörtént. Igaz még mindig fejlesztés alatt áll, de már látható, és látogatható a http://manfreed.extra.hu címen.

Egyelőre nincsenek jó tapasztalataim az extrával, például ma eddig nem tudtam hozzáférni a fájljaimhoz, tegnap este pedig nem volt elérhető. Egyébként viszont többé kevésbé működik, és mivel a többi se jobb, egyelőre itt maradok. Fizetősön gondolkodom… Azzal sincsenek jó tapasztalatok

A mani.klog marad itt, és folyamatosan fogom átemelni a személyes(ebb) blogomból azokat a bejegyzéseket, amik ide valók.

A bejegyzést elköltöztettem a személyes blogomra, oda jobban passzol. De mivel láttam hogy meg vagyok osztva/hivatkozva, nyomot hagyok neki

Igazán nem lehet okom panaszra az extra.hu szolgáltatásaival kapcsolatban, jó nagy tárhelyet adnak, nagyjából megbízhatóan szolgáltatnak, és még az idegesítő popup/banner reklámoktól is megkímélnek, mindezt ingyen.

Arra merészeltem gondolni – még régebben – hogy regisztrálok oda, de mani.extra.hu címen már egy létező weboldal futott. Nem is nevezném weboldalnak… volt kinn két kép rajta, és egy javascriptes óra, kísértetiesen hasonló elrendezében, mint amit a henrietta.extra.hu címen láthattok. Miután több mint egy évig nem változott semmi a honlapon, írtam az extra support team-nek, hogy ugyanmár kezdjünk valamit a helyzettel. Kezdtünk is, ennek eredményeképp a honlap megszűnt, én pedig neki is állhattam regisztrálni saját magam…

És itt jött a bumm…

A felhasználónévnek minimum 5 karakter hosszúnak kell lennie. Komolyan mondom, ennyire aki akar, nem tud kiszúrni velem. Mi az hogy 5 karakter? A legtöbb szó négy betűs… A legtöbb becenév szintén… Az emberek többsége – szerintem – 4 karakteres címet szeretne magának… Akárcsak én…

És most mit csináljak? Regeljek manii néven? Esetleg pótoljam egy alulvonás jellel a nevemet? Írjak utána egy számot? Legyek mani20? jövőre mani21? vagy mani87? vagy mani1, 2, 3… stb? Ötleteim vannak…

Az igazán szánalmas az, hogy már volt mani néven regisztráció… tehát egykoron még lehettem volna mani… Most már csak… vagyok…